Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

holott akkor máľ nem volt szakálla... nem volt, hisz ő maga vágta le ... Ö, ki ismeri ki magát ebben... Gondolatai mindig összezavarodnak, összekuszálódnak, ha a halottakra gondol... Mintha újra gyerekké válna, elérzékenyül... sírni... ríni lenne kedve ... ezt pedig nem szabad, nincs értelme ... A sírás sem hozna számára megkönnyebbülést... Keménynek kell maradnia ... hisz minden olyan bizonytalan ... Azok is, akik élnek még, mintha félhalottak lennének vele, anyjával és nővérével együtt... Micsoda életi Ö, micsoda Istennek tetsző dolgok ezek! X Istennek tetsző dolgok, csak úgy vaktában gondolt erre. Az otthoni lomtárból ragadt rá, mégis jó arra, hogy folytassa gondolatmenetét ott, ahol abbahagyta. A kép, amely mosolyt fakasztott akkor mindannyiuk arcán, apjának nem szegte kedvét a további vitától. Eltérően azonban előbbi csendes és magyarázó hangjától, kissé hangosabban, mondhatni talán erélyesebben azzal folytatta, hogy a kommunisták tavalyi egységfront-politikájáról beszélt, ami azt jelenti, hogy a párt óriási tömegek megnyerésére törekszik, és nyilván azokra az emberekre is számít, akik vallásosak és templomba járnak. Ekkor a csöndes szavú, meggondolt Bari avatkozott a vitába. — Mindez igaz, apám — mondta tiszteletteljesen —, de ugyanakkor tudnod kell, s nyilván tudod is, hogy a párt hajszálnyit sem engedett eredeti célkitűzéseiből. Az egységfront mellett továbbra is hirdette, hogy a kapitalizmust meg kell dönteni, és helyébe a szocialista társadalmi rendet kell állítani. Az egységfront politikája is ezt a célt szolgálja. Egyelőre meg kell nyerni a tömegeket a fasizmus ellen, aztán pedig csatasorba kell állítani őket a szocializmus, a néphatalom kivívásáért. Ami pedig a vallást illeti, ez a kérdés már azért is nehéz, mert a marxizmus világnézetet 232