Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

a helyzet úgy alakul, és háborúban elesett fia helyett saját fiaként felneveli. De erre nem került sor, noha apja hűtlenségnek, példátlan árulásnak minősítette Bari magatartását. Egy teljes hónapig nem beszélt Barival, sőt még köszöntését sem fogadta. Anyja azonban Bari mellé állt, és nem engedte kenyértörésre vinni ezt az áldatlan ügyet. Apja minduntalan azt hangoztatta, hogy Bari szégyenteljes kijelentésével nemcsak azt juttatta kifejezésre, hogy a világi tanokért hajlandó elhagyni a családot, hanem hitét és istenét is kész elhagyni holmi érettségiért, amely merőben idegen az ősi hagyományoktól. Okos anyja azt válaszolta, ha az érettségi valóban idegen a hagyományoktól, akkor miért jár gimnáziumba a rabbi, az egyházfő unokája? Egyszerűen azért, mert van pénzük, így hát Barinak is szabad tanulnia. Ezt a komoly érvet nem lehetett egykönnyen megdönteni. A vita azonban még igen sokáig tartott. Később, amikor apja felháborodása kissé csillapodott, volt olyan kegyes a fiához, hogy az ő érveit is meghallgatta. így győzedelmeskedett Chira, anyja és Bari összefogása. Bari tehát érettségivel pusztult el... A kedves, csöndes, derűs arcú Bari, aki a légynek sem ártott, aki soha az életben ütésre nem emelte a kezét. Dávidnak Bari halála volt a leggyötrőbb, a legfájdalmasabb. Soha nem tudott napirendre térni felette. Nem gyász vagy bánat volt az, amit érzett, ha rágondolt, hanem harag, tiltakozás, mert noha tudta, hogy Bari halott, nem tudta őt halottnak elképzelni... és valahogy így volt a többi elpusztult testvérével is. VIII Üjra maga előtt látta az egész családot, együtt azon a búcsúestén. Testvérei helyet foglaltak a tarka abrosszal letakart nagy asztal körül, amelyre anyjuk ropogós sültkrumplival megrakott szakajtót helyezett, Joli pedig egy bögre sárga vajat és sót tett melléje. Apjuk ezután, még mielőtt 225