Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A menyasszony

követ, és bezúzta a nagy kirakatablakot; valahonnan hirtelen két egyenruhás, fegyveres csendőr bukkant elő, megragadták a kapálódzó cipészt és elvezették. A balkonon egyszerre megjelent egy elegáns úr, és beszélni kezdett, gyakorlottan, érthetően. A tömeg elhallgatott, de gyűlölettel nézett fel a balkonra. Perzsagalléros, elegáns télikabát védte az urat a hidegtől, és szarvasbőr kesztyűjét gyűrűs, puha kezében tartva, tfolyékonyan, kellemesen szónokolt. Emma nem értette jól, csak annyit hallott, hogy hatvan, esetleg hatvanöt százalék. Mindez olyan volt, mintha valaki idegen nyelven beszélt volna hozzá. Aztán az úr újra mosolyogva kinyújtotta két karját, mintha áldást osztogatna, majd meghajolt, és eltűnt a szárnyas üvegajtóban. A tömeg széledni kezdett, de Emma megmaradt ugyanazon a helyen az ajtó előtt. Láng úrra gondolt, talán 'kijön, és mosolyogni fog a cvikkere mögül, és mindéin rendben lesz újra. Megkapja a pénzét, és elmegy Ferenccel valahová messzire, ahol nincsenek ismerősei, és senki sem mutathat rá ujjal: Ni, itt megy a menyasszony. Már dél lehetett, amikor Lángné jött. Arca komoly volt, és zöld szemét fagyosan összehúzta. Amikor megpillantotta Emmát az ajtónál, bizalmasan megveregette a vállát, de egy szót sem szólt hozzá. Egyenesen a csengőhöz nyúlt, háromszor egymás után megnyomta. A szolga azonnal jelentkezett, és óvatosan kinyitotta a vasajtót. Lángné bement, és Emma, mintha a cselédlánya lenne, utánasurrant. Tétován követte Lángnét, a nagy terembe, ahol azok a gyönyörű, nagy bársonyszékek álltak. Várt, hogy valaki feléje mosolyogjon, de senki sem nézett rá, az arcok ridegek és merevek maradtak. Láng úr hátratett kézzel, dühösen sétált föl-alá a pénztárfülkében. A sógorára gondolt, aki az ő ajánlatára tette a pénzét ebbe a bankba. Most odavan a pénze, és ennek ő az oka. Hihetetlen, hogy mialatt ő szorgalmasan gürcölt és számolt, hogy egy fillér se kallódjcm el, az igazgató szobájában az ő tudta nélkül milliók gurultak el. És sejtelme sem volt semmiről, gondolni sem mert ilyesmire, mert ha csak felvillan benne a gyanú, akkor nem engedte volna, hogy minden készpénzt kivonjanak a pénz183