Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence
A menyasszony
XXVIII Emma ezen az éjjelen Katkának is megmondta a véleményét. Katka ugyanis, amíg ő Zelmánál volt, Fánitól, a szakácsnőtől értesült menyasszonyságának pontos történetéről. Fáni éppen Farkasnénál volt látogatóban, hogy megtudjon egyet-mást Friedné gyászáról, amikor hirtelen támadt ötlettel benyitott Katkához. Katka sejtette, hogy Fáni kémkedni jött, híreket akar hallani a bolondokházáról, ezért résen volt, nehogy véletlenül elszólja magát. Mosolyogva székkel kínálta Fánit, és beszélni kezdett a tejfeles káposztáról, befőttről, savanyú uborkákról, tömött libákról, egyszóval mindarról, amivel Fáni foglalkozott. Fáni készségesen és részletesen válaszolt mindenre, majd váratlanul, mint keringő vércse a védtelen galambra, hirtelen lecsapott Katkára. — Hallom, Katka, hogy maga a bolondokházában volt. De kiderült, hogy Katka nem is galamb, kiderült, hogy Katkának is vannak karmai. — Igen — felelte nyugodtan —, ott voltam, de amint látja, kikerültem onnan, viszont ha maga egyszer odakerül, Fánikám, soha többé nem jön vissza. Ezt én mondom magának, én, aki elég megbízhatóan szoktam jósolni. Fáni hüledezett. Katka rejtélyesen és fölényesen mosolygott. — Egyszer kártyán kivetettem a maga sorsát ott a bolondokházában, és mindent láttam. Pár hónapig még kínozni fogja a fiatal cselédeket, de aztán magára zúdulnak a hideg zuhanyok. — Ügy? A hideg zuhanyok — morgott Fáni, és közben arra gondolt, hogy mivel adja vissza a pofont. — Egyszóval, maga ott hideg zuhanyokat kapott. Mondja, kedvesem, verést nem kapott? Hallom ... Katka dühbe jött, nem volt többé óvatos. — Jobb lesz, Fáni, ha takarodik innen. Magának a férfiaknál kevés szerencséje volt, de nálam még kevesebb lesz, na gyerünk, egy, kettő ... 149