Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A menyasszony

iscsak hazajön a Pinkász, műhelyt nyit valahol, és boldogok lesznek. És Emma vajon most is a meny asszony ságára gondol? Erre a pókhálóból összesodort kötélre, amely csak arra lesz jó, hogy egyre szorosabban nyaka köré sodródjon és megfojtsa. A szegénység tökéletes képe mégiscsak ő, aki át szeretné lépni a mocsarat, amelybe már nyakig merült. Milyen csodálatos és érthetetlen mindez. Milyen lehetetlen és képtelen dolgokba kapaszkodik a fuldokló ember utolsó hitével, ha meg akar menekülni a rossztól. Az ajtó kinyílt, Fried lépett be porosan, fáradtan, nyomában Ucu meg Pali. Fried úr, mint mindig, ha meglepetés érte, ritkás szakállához kapott. Olyan volt ez a riadt mozdulat, mint aki a szívéhez kap együgyűségében, tehetetlenségében. így ébred önmagára ez a poros vándor, gondolta Zelma, de tovább nincs. A fájdalom csak kering benne, de nem talál utat. Félénk és riadt, mintha állandó rettegésben élne. Már mekeg, hümmög, apró szeme nedvesen pislog, de ha elmúlik a gyászhét, újra jár majd a falvakba, házról házra, azzal az ürüggyel, hogy bőröket akar vásárolni, de a valóságban a helyét keresi, kutatja ezen a földön, mint aki eltévedt. Miért is akar ilyen ember gyereket? De akar-e?... Jönnek azok maguktól, amikor fáradt éjjeleken játékos kedvet kap a vére. Zelma határozottan érzi, tudja, hogy ezek a nincstelenek, ezek a poros vándorok népének igazi pillérei. Ezek azok, akik évezredeken át a legváltozatosabb formában tűrték az ütéseket és a gyalázásokat, és az ütések után maradt kék, lila és vérpiros foltokat úgy nyelték el, mint á fekete szín a világosabb színeket. Ök azok, akik valaha hitükért a tűzbe mentek, és ma is sžó nélkül odatartják a hátukat társaikért, akik szorozzák, osztják és összeharácsolt' vagyonúkba préselik Jehovát išV ' Nem,-ő mégsem kér ebből az áldozatból;' és nem akár senkinek az áldozata lenni. Sem meghalni, sem szenvedni nem akar senkiért. Ember szeretne lenni, egyszerű ember, és erősen érzi, hogy menekülnie kéli-innen,-ebbőt-a kör136