Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A menyasszony

— Miért nem akarod megvarrni? — kérdezte az anyja. — Szeretnék elutazni. — Hová, gyermekem? — El... én még sohasem utaztam. Felült, le akart lépni az ágyról, de visszahanyatlott. Újra mosolyogni kezdett, és vigasztalta az anyját, hogy egyszer nyáron, ha szép nap lesz, akkor majd ő megmutatja, milyen erős. Idát ezekben a napokban nem akarta látni, mert mindig olyan, mintha sírni akarna. Az anyját azonban nem engedte el maga mellől. Még akkor is mellette kellett lennie, amikor éjjelire tilt. Éva gyűlölte az éjjelit, és anyja, mintha megérezte volna, háttal állt feléje, kinézett az ablakon. Csak akkor fordult vissza, amikor Éva nyögött egyet. Mintha megbeszélt jeladás lett volna ez a nyögés, hogy anyja az ágyba emelje. De Éva így is igyekezett, erőlködött, hogy segítség nélkül az ágyba vergődjön, de nem bírt. Ha látogatók, vendégek voltak náluk, összeszorított szájjal mosolygott, és nem szólt. Verejték verte ki egész testét a szégyentől és a rettegéstől, hogy beszennyezi az ágyat, de Fodorné az utolsó pillanatban segítségére jött, mint egy öreg mentőangyal. A vendégeket kitessékelte, lekapta gyorsan az ágyról és leültette. — Miért nem szólsz, te szamár — dorgálta Fodorné. — Szégyellem magam — felelte Éva halkan. Fodornét nagyon megszerette ezekben a napokban. Ez az asszony úgy tudott nézni, hogy semmit sem látott. Legalábbis Éva úgy érezte, hogy nem látja. Nem is kellett kinéznie az ablakon, mint az anyjának. Ilyenkor is beszélni tudott a piacról, hogy milyen drága a szárnyas meg a tojás. Egy szerda délután Éva összecsuklott az éjjelin, és Fodorné már akkor tudta, hogy halott, amikor az ágyba emelte. Nem jajgatott, visszafektette, letakarta, lezárta a szemét, és az orvosért küldte Idát. Szigorú arccal az ágy mellett maradt, mint egy fegyveres csendőr. — Üljön le, Friedné asszony — mondta parancsolóan —, elmondok magának egy igaz történetet. Egy asszonyról szól, aki igen jámbor és istenfélő teremtés volt. Ez az asszony két gyermeket szült a férjének. Egy szombat reggel, amikor 129