Gyurcsó István: Mélység és magasság

Szememben hordozlak

ŐSZI IDŐBEN JÁRUNK Szitál, szemetel az eső, ősz van, gubbaszt a veréb, fázik, didereg. Csúszik az ember a járda kövén, bújik, nyakába eső csepereg. Húzódjunk össze már, kicsiny kályha a szív, és bizony alig melegít, bár kibányásztuk a jó szó szenét. Haszontalan, ha kedvre nem hevít. Fázom. Takarjon szárnyaid alá a jó szándék, az anyás szeretet. Segíts. Nem bírom rakni egymagam szíved közepén a hunyó tüzet. Esik. Csókjaidból teríts ernyőt fölém: derítsd kedvre a didergőt. Szitál, szemetel az eső, őse van, árad a víz, duzzad a patakban. Új pallót vernek a két part között, »hol a tavalyi összetörött. 89