Gyurcsó István: Mélység és magasság
Szememben hordozlak
ÉVEK MÚLÁSÁVAL Elmúlt a nyár, gazdag őszbe léptünk. Hajadra hulló falevél pereg, a határúton túl messze nézünk, szemünk átölel földet és eget. Lassan megyünk a múló időbe, amely túlontúl hamar elszalad. Alkonyi bíborfény a mezőre úgy terül szét, mint arany gondolat. Arról beszélünk, hogy a szerelem virágos, szép kertjében megterem ősszel is a tavaszi rózsa. Az erdőn túl szélhajtott fellegek szárnya pirosra festi az eget: így jön az ősz, szeptember óta. 91
/
