Gyurcsó István: Mélység és magasság

Szememben hordozlak

DIDERGŐ Szél fúj, pörög a levél a szélben; forgunk a forgatagban mi is, fölkavarjuk világunk nyugalmát, amely úgyis csak látszatra nyugodt. Testünk csikorog a vad viharban, összekapaszkodva védjük egymást: nagyon félünk a magányos ságtól. Két test, amelyet csak ruha takar, egymásba fogódzik: védj meg, mondom, pedig tudjuk, a vihar bennünk van, de gyöngék vagyunk az önvédelemre, csak dideregve öleljük egymást. Fütyülve söpri a szél a havat: mezítelen falevelek vagyunk! Megszelídül az ember a szerelemben, alázat lesz minden hősködés. Kegyetlen lesz az ember a szerelemben, mert bármennyit kap, az mind kevés. Tégy szelíddé, nyugtass meg engem! Verj veresre a szerelemben! 86