Gyurcsó István: Mélység és magasság

Szememben hordozlak

VONATABLAKBÓL Bíbic rikoltoz, nyúl füle látszik, akácfa ága földig meghajol, fácánkakas három tyúkkal játszik: rohan a vonat, fújtat, zakatol. Az őrház kertjében két kisgyerek vizet rekeszt, buzgón sarat dagaszt. Fél percig hallgatnak a kerekek... s fújtat, zakatol, rohan a vonat. Messze nézek. Túl a rozskalászok dárdás tengerén a Kis-Kárpátok opálkék ködében vibrál a táj. Könyöklök a vonat ablakában, s a csattogó kerekek zajában lent, fönt, mindenen túl, Te vársz reám. 83