Gyurcsó István: Mélység és magasság

Szememben hordozlak

BŰNBÁNÓ HANGON Hazafelé a köznapok zamatját ízlelem, s mint óborát a pinceőr, úgy mérem nyelvemen a szó hőfokát: mérem, ha kóstolod, lesz-e majd erőm jókedvem apró szikráiból lángot lobogtatni őszi napok hajnalán, mikor válladra kendőt vagy kabátot terítsz, ha kő koppan szobád ablakán, és vele kopog a szó is, megkoccan, zörren az ablakkeret — a zár csak vár —

j fázol, de nyitod már: ölelsz boldogan, s kívül marad a szélkiáltó-madár... 78