Gyurcsó István: Mélység és magasság

Szememben hordozlak

CSAK NYUGALMAT NE ADJ Megszoktad már, hogy úgy köszöntselek, mint legkedvesebb ismerősömet, és úgy köszönts te vissza, mint azok, illedelmesen, szépen: jó napot. Megszoktad már, hogy ékes szép beszéd dicsérjen reggel, s hajoljak feléd. Rózsa a tavaszt így fogadja el, az ág a rigót, ha rajta énekel. Megszokják egymást a tárgyak, színek, a fény az árnyékot, partot a vizek, lomb a virágot, fatörzs az ágat, madár a fészket, fészket az ágak... Csak a tűz, a víz: itt nincs fegyelem. Ne szokj meg engem, légy tüzem, vizem! 75