Gyurcsó István: Mélység és magasság
Szememben hordozlak
IDÉZLEK NYUGTALAN ÓRÁN Éjszaka van, és téged idézlek. A fénybura tört tükrébe nézek — vagy talán az én szemem fakult ? Fáradt vagyok már, mégis ébren tart a kívánság, hogy jaj, el ne takard, ne rejtsd magad, ha bealkonyult. Hiányzik szemed szép boronája, sok a redőm, a gond barázdája összevissza szántja homlokom. Fél négy elmúlt, és téged idézlek: egy percre ébredj fel, arra kérlek, legyél, ha más nem, hát rokonom. 72
/
