Gyurcsó István: Mélység és magasság

Őszi levél

Gyurcsó István már nem érhette meg hetvenedik születési évfordulóját, amelynek alkalmából válogatott verseinek kötete napvilágot lát. A válogatást azonban — megjelent verseskötetei anyagából — javarészt még a költő végezte. A gyűjtemény tartalmazza mindazokat a verseket, amelyek költői — és részben irodalomtörténeti — értékeik révén nemzetiségi irodalmunk jellegzetes, elmaradhatatlan részévé teszik Gyurcsó érett líráját. Kötetünk tagolása tükrözi e költészet fő témáit, amelyek megrajzolják a szerző költői arcélét. Gyurcsó Istvánt nem az iskolák, hanem a megpróbáltatások tették költővé. Népének, anyanyelvének, szűkebb hazájának sorsa pályáján mindvégig hangot kap. Legszebb versei közé tartoznak a szülőföld iránti szeretetet, ragaszkodást megvalló s az otthoni táj szépségét megéneklő darabok. Meglepően gazdag Gyurcsó szerelmi lírája, amely az évek múlásával egyre elmélyültebbé váli. A kötet vége felé az emlékező, elégikus hangvételű „őszikék" ragadják meg az olvasót: letisztult, fegyelmezett soraikban még egyszer a magasba ível Gyurcsó költészete. s* 691—761—85 13 15,— Kcs