Gyurcsó István: Mélység és magasság

A költő kérdez

2 Megy a vonat... Fél vagon széna j két tehén, négy ember. — Megy a vonat, liheg, messzi táj felé. Két árva kenyér kucorog a zsákban, biztat, noszogat, hogy harapjak belé. — Nem! Még nem! Ki tudja, hová, merre lök, ragad a hatalom-szerencse ? Ki tudja még, hol ál 1 meg a vonat, hol szórja majd szét az „utasokat"?! Szükség van minden tartalék erőre! — Falknov, Oloví messzi föld, messzi táj. Két kenyér, ennyi a jelen — csak ennyi, a többi majd akkor, ha a vonat megáll. Megy a vonat, ráng, riad a két tehén karikához kötött kócköteíén. Társam oly szelíden — alig hallom csitít és simít a riadt barmon. Megy a vonat! Tépett gyökérrel, négyen, mi a sok közül, kényszerült vándorok, ülünk a vagon kapujában: jövőnk, holnapunk egén nincsenek csillagok. — Hizát cserélek! Hol az én hazám?! 11