Gyurcsó István: Mélység és magasság

Őszi levél

HOL A KÖLTŐ? A költő a fal felé fordul, az ajtót kulcsra zárja, ha csönget valaki, nem indul a harangok szavára. A költő önmagát is unja, kedvetlen, ritkán nevet, a szépre a szemét lehunyja, ha hívják, szól: nem megyek! A költő fél a nagyvilágtól, fal felé fordul, vacog. Rózsa kérdi a rózsafától: Mondd, én még rózsa vagyok ? A költő a kérdést nem hallja, nem hall, csak fájó rontást. Vár, és ha a kor újraoltja, tudja, terem még rózsát. Mosdana az élet vizében, sok vélt szenny tapadt reá, törülközne hajnali fényben, s oly örömmel mondaná: — Itt vagyok én is, barátaim, térdeplő szántóvetők! 99