Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Második rész

sára, hogy nyomban az óvóhelyre vonulhasson vele. Ezúttal azonban nem légitámadásról volt szó, hanem belövésekről, mert a szovjet tüzérség akkor már napok óta lőtte az Üllői utat és környékét. A következő napokon, mialatt Judit a Merkur gyárban szabta az ingeket, mert az tüzem még teljes gőzzel dolgozott, Tivadar azzal töltötte az időt, hogy a riadók szüneteiben az alezredesnét próbálta otthon találni. Negyedszeri látogatása­kor végre megtudta, hogy az asszony már egy hete elköltö­zött otthonról. Címe Ismeretlen. Ezek után megpróbálta a házmester tippjei alapján fellelni az alezredesné nyomát, ami már magában véve is fölösleges időtöltésnek számított, mégis egy ilyen útja alkalmával történt, íhogy miközben el­gondolkozva rótta a rommá bombázott utcákat, valaki erősen megtaszította a vállával, és mikor dühösen megfordult, egy egyenruhás, karszalagos, kézigránátokkal teletűzdelt párt­szolgálatos vigyorgó arcába nézett. — Mi az, zászlós úr, nem ismeri meg a régi cimboráit? — kérdezte kedélyesen, és Tivadarral forogni kezdett a Krisztina körút. — Kóré László — dadogta elhűlve —, Kóré László, tar­talékos, mit keres maga itt? — Csitt — vonta Kóré a járda szélére —, már nem va­gyok tartalékos. Amint látja, tényleges lettem — mutatott a 'karszalagjára —, és jelenleg Bozóky Istvánnak hívnak. Ez olyan jő turáni név. Hungarista íze van. De mit keres maga itt? — adta Vissza a kérdést. Elmondta. Mikor befejezte, Kóré legyintett: — Hagyja a fenébe az alezredesnéjét. Tudnék valami job­bat a maga számára. — Habozva az arcába nézett, aztán hir­telen nekiszegezte: — Tudja, hogy Szegeden megalakult a forradalmi magyar kormány? Bólintott. Kóré megint habozni látszott, aztán elszántan, mozdulatlan szájjal suttogta: — Az előbb azt kérdezte, mit csinálok itt. Megmondom. Katonákat szöktetek a szovjet hadseregen át a forradalmi magyar hadsereg számára. Ha akarja, magát is átviszem. Szükség van tisztekre. Tivadar szeme felcsillant. De azért megkérdezte: 395

Next

/
Oldalképek
Tartalom