Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Első rész

— Nem én vagyok a zászlóaljparancsnok, de azért megmondhatom. A hadapród űr igazán nem tudja? Először van kint? — Választ sem várt, felkönyökölt, úgy kérdezte: — Maga szerint hányan lehetnek ott az erdőszélen? — Nem tudom. Kevesen. Talán egy szakasz. — No látja. És hányan heverünk itt? — Tehát ezért... Gondoltam — bólintott rá, de nem érzett elégedettséget. A zászlóaljparancsnokra gondolt, a tisztekre, és tehetetlen düh fogta el. — Szóval maga szerint ezek ott színházat játszanak? Külön a mi számunkra? Hogy harminc emberrel lekötve tartsanak egy fél zászlóaljat? Hát hülyék vagyunk mi? — Ne kiabáljon — fogta meg iKóré a karját. — Mit izgul? Nem a maga gondja. A svábok valahol oldalt operálnak, mi vagyunk a házőrzők. Csak az a baj, hogy ezt alkalmasint odaát is tudják. Meg azt is, hogy mi olyan védtelenül állunk itt a fene nagy létszámunkkal, mint a kisujjam. Hallotta ma éjszaka a tüzérséget? Mind átvezényelték őket a svábokhoz. A harckocsikat is. Itt alig mairadt egy-két koszos ágyúnk meg néhány aknavető. Meg az ócska karabélyaink. No meg a hősiességünk persze. A baka legendás, golyóálló hősiessége — ismételte meg gúnyosan. — De hát... — Nincs de hát. Az ágyúinkra meg a harckocsikra a dicső szövetségeseinknek volt szükségük. Az ágyú drága, az ember olcsó. Nincs olcsóbb, mint a baka élete. Számítsa ki egy baka ellátását, zsoldját, élelmezését mundérostul, mindenestül, aztán majd meglátja, egyetlen ágyú ára hány baka életének felel meg. És ha hozzávesszük, hogy a mi bakáink húsa még olcsóbb, mint a sváboké, akkor akár bele is bolondulhat a számolásba. Felelni akart, de ebben a pillanatban szorítást érzett a bokáján. Hátrafordult. Kerek képű baka hasalt mögötte, t i sz t e 1 e 11e 1 jeseň j e 1 en t e 11 e: — A hadnagy úr kéreti a hadapród urat. Fektében hátranézett, látta, hogy az egyik épségben maradt sírkő mögül tiszti sapkás fej int feléje. Megzavarodva kúszott oda. 96