Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Első rész

les vállú férfi még egyre erősen tartva az ajtó kilincsét, leikiáltott: — Mi az, hát nem a városba megyünk? — Ezzel feleletre sem várva elengedte a kilincset, és még mielőtt a vezstő hátrafordulhatott volna, leugrott a robogó villamosról. A lendülettől nekitántorodott a síneket szegélyező élő sövénynek, de a következő (pillanatban már átvetette magát a sövényen, és futásnak eredt. Átrohant a ligeten, átsietett a hídon, a körút végén újra villamosra ugrott, és csak a végállomás előtti megállón szállt le. Valahol a város túlsó felén ebben a pillanatban bukott be az állomási nyurga, szemüveges fiatalember egy kopott, kis szobába, és hátát az ajtónak vetve, lihegve mondta: — Szélest követték. Jelt adott, hogy ne közeledjem hozzá! ... Valahol a péage-vonattal átszelt tarlók és mezők és rétek és bakterházak és falvak fölé sötétedő Gárdista házban pontosan ugyanekkor vezették elő a Vasutast újabb kihallgatásra, valahol messze a határokon túl, pontosan ugyanebben a peroben csatolta fel Hernádi Tivadar a derékszíját, és közben Hajnalra gondolt, valahol a prágai várban pontosan ebben a pillanatban valakinek töltött revolvert nyomtak a kezébe, és magára hagyták, valahol a szlovák fővárosban pontosan ebben a pillanatban készült el egy magas rangú tiszt egy rejtjeles távirat megfejtésével, és belesápadt, valahol a budai várban ajtó csattant, és egy diadalmas tekintetű német SS-tábornok végigsietett a tisztelgésbe merevedett testőrök sorfala között: kipp-kopp, kipp-kopp . .. De Szélesnek mégis sikerült találkoznia a nyurga, szemüveges fiatalemberrel azon az éjszakán, és másnap reggel egy tomboló rendőrtiszt fogcsikorgatva törte el a ceruzája hegyét egy akta fölött, amelynek a címlapján egy Széles nevű, kommunistagyanús, többszörösen körözött egyén neve szerepelt. Osakhogy Szélest ettől a naptól kezdve hónapokig nem látta senki a városban. 69