Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Harmadik rész

sötét volt, körülöttünk összesimult szerelmespárok kószáltak, a padokról csókok és elfojtott, halk kacagások nesze kergetőzött a virágba borult bokrok között, és Judit feje lassan a vállamra simult. Boldogság és nyugalom volt a csendben, ringató hullámokon sodródtunk a valószínűtlen szépségek óráján, mint azon a decemberi éjszákán, Budán. Most is fürödtünk az áradó holdfényben, mint akkor, de most nem élet és halál küszöbén hallgattuk a peroe'k zsibbasztó percegését, mert Judit szíve alatt már új élet dobogott bele a szívünk ütemébe, és valahol fent, a csillagzáporos, aranyfüstös éjszakában szikrázó üzenetek keresztezték egymást a daloló csendben: Megtudtam, hogy élsz ...