Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Harmadik rész

őket, nem értette, liogy lehet ilyen nyugodtan, ilyen közönyösen tudomásul venni ezt a felháborító tényt, most, mikor minden iperc drága és pótolhatatlan. Megremegő idegességgel perdült meg a saját tengelye körül, újra a villanyórára szegezte a tekintetét. Ebben a pillanatban megszólalt a feje fölött a hangszóró. Annyira izgatott volt, hogy az első mondatok értelmét alig fogta lel, csak az utolsó szavak ragadtak meg az értelmében: — ... s ezért a gép egyelőre mem szállhat fel. Kérjük az utasokat, ne távozzanak a hangszórók közeléből, mintegy harminc perc múlva közöljük a gép várható indulásának ' időpontját. Felszisszent. Tehetetlenül bámult az elnémult hangszóróra, dühösen földhöz vágta a kezében füstölgő cigarettát. — Remek — szólalt -meg ekkor valaki a háta mögött álló poggyászmérleg mellől gúnyosan. — Megmagyarázták magának. Most már maga is érti, igaz? Hevesen megfordult, a hang bosszantotta, olyan hang volt, amely azonnali visszavágásra készteti az embert. — Lényegében nem tehetnek egyebet — vélte /kimérten. — Kár idegeskedni. — Ahogy gondolja — vonta fel a vállát a másik, és előrelépett a mérleg mellől. — Két kilót fogytam az elmúlt három nap alatt — mondta diadalmasan. — Két teljes kilót. De. nem sajnálom. Ez a három nap megérte! Most, hogy kilépett a fal sötét hátteréből, jobban szemügyre vehette, dě az eredmény csöppet sem járult hozzá, hogy rokonszenvet ébresszen benne az ismeretlen iránt: kövér volt, szemérmetlenül, kocsonyásan kövér. Nem azoknak a kövéreknek a fajtájából, akik bátran és önérzetesen tudják viselni a kövérségüket; szuszogóan kövér volt, holdvilágképű. Az arca zsírosan fénylett, vadonatúj disznóbőr irattáskát szorongatott, és az irattáska is zsírosan fénylett. Egészben véve előnytelen jelenség volt, és a két kiló súlyveszteség — három nap alatt — egyáltalan nem látszott számottevő mennyiségnek ezen az alakon. Minden testrészéről egyenként két kiló, ez .lenne az igazi, gondolta Széles elégedetlenül. De aztán békülékenyen kérdezte: 568