Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Harmadik rész

Itt valakik gúnyt űznek a termelésből, meggyalázzák a munkát. Az okokat kell megtalálni, a kártevőket kell leleplezni. Befejezi, levágja magát a székre, átadja a szót a központi kiküldöttnek. Az feláll, összehajtott papírlapokat vesz ki a zsebéből, megköszörüli a torkát, beszélni kezd. Gyönyörűen beszél, minden mondatában legalább hat számadatot gurít elő és négy statisztikai összehasonlítást. Remekbe szabott idegen szavakat használ, sűrűn idéz a Tőkéből, egyszer méghozzá eredeti megszövegezésben, németül. Meg is tapsolják. Széles mereven bámul a hallgatóság feje fölé, akik közel állnak az emelvényhez, látják, hogy a pofacsontjai alatt rezeg az arca. A szónok már a munkásosztály elhivatottságáról beszél, de ez a rész már nem olyan jól sikerült, mint az előbbi volt. Maga is észreveszi, leteszi a papírt, rögtönözni kezd. — Köztetek is vannak ilyen emberek, elvtársak — mondja. Oldalt fordul, lenéz Szélesre, mosolyog. — Itt ül mellettem a nemzeti gondnok, Kényes elvtárs, ő is ilyen ember. Vagy ott van Racskó elvtárs — int az emelvény szélén ülő Bacsó felé —, ő is ... — Megáll, csodálkozva néz körül, mert a teremben harsog a röhögés. Az emberek egymást bökdösik, valaki megjegyzi: — Inkább a neveket tanulta volna meg, mint azt a sok cifra számot... — Még Bacsó is mosolyog, csak Széles ül mereven, egyre azt a láthatatlan pontot bámulja az emberek feje fölött. A szónok zavarba jön, újra felveszi a papírjait, folytatja az olvasást. Nehezen megy, a teremben már senki sem figyel oda, az emberek mozgolódnak, fészkelődnek, dörmögve beszélgetnek. Végre elfogynak a papírlapok, néhányan lagymatagon összeverik a tenyerüket, a szónok leül, tanácsot kérőn néz Szélesre. De Széles nem néz rá, kurtán megnyitja a vitát, vár. Az emberek megint egymást bökdösik, a volt üzemvezető az ajtóban diszkréten a cipője orrát vizsgálgatja, biztos a dolgában. Végre a magasba lendül egy elszánt kéz. Asszony keze, bütykös, öreg kéz. A termen megkönnyebbült moraj fut végig, aztán várakozásteljes csend lesz. Az asszony körülnéz, izgatottan nyel, beszélni kezd. A szavaiból még tegnapi nyomorszag árad, a megtiportak konok bizalmatlan555