Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Harmadik rész

lényzsebéibe nyúlt, pénzt vett elő, megkocogtatta az asztalt. — Három féldecit, 'három sört. Megisszuk és megyünk. De a kapu előtt a legény megtorpant. — Én még nem megyek vissza, Jani bácsi — mondta halkan, sötéten. — Csak menjenek ... én... majd később. — Válaszra sem várt, lehorgasztott fejjel megindult a műút szélén, aztán átugrott az út menti árkon, nekivágott a földeknek. Megy, megy a sáros, göröngyös szántón át. Néha megcsúszik, megtántorodik. Ez csak a féldeciktől van, gondolja, és borzongatós nyál fut össze a szájában. De nem részeg, a feje egészen tiszta. Megy, bandukol. Mikor oldalvást elhagyja az utolsó házakat, megáll, gondolkozik. Megfordul, éleset füttyent. Még egyet. Aztán megcsóválja a fejét, boszszankodik. Nem hallja a büdös. Pedig hallania kell. Az a második udvar, ott szélről, az övék. Hallania. kell, hacsak nem töri a rossz valami szuka után. Ámbár — szuka után? Most, ősszel? IEZ olyan. Még egyet füttyent, hosszút, dallamosat. Távoli szűkölés, vakkantás hallatszik. Megnyugszik: most meghallotta. Vár. A kutya tudja az utat, majd csak eljön. Már jön is. Átbújik a kerítés alatt, egyet iramodik, és már ott riszálja a tarka, sovány hátulját az orra előtt. .Nevetnie kell rajta: a farkát nem vágták le annak idején, és most úgy követi a levegőben a táncoló kutyatest mozdulatait, akár valami önálló lény. De aztán elkomorodik, szigorúan rászól: — Hol voltál ilyen soká? Nem hallottad, hogy hívlak? Beszélnem kell veled. -— Azazhogy nem is vele, csak egyszerűen beszélnie kell. Meg kell vitatni a dolgokat. Erre a kutya a legalkalmasabb, összehúzza a ritkás, szőke szemöldökét, rászól: — Eredj előre. — Aztán eszébe jut az öreg raktáros, fanyarul elvigyorodik, hozzáteszi: — Lódulj! A kutya lódul, ő meg megindul utána. A pataknál a kutya megvárja, a farkával int neki: Gyere utánam. Aztán nem sokat gondolkozik, nekilódul, a következő pillanatban már a túlsó, meredek parton kapaszkodik a négy fc bér harisnyás lába. Ugyan most fekete harisnyákat visel: csupa sár. — Szemes — szól utána —, én a hídon megyek át. Nem ugrálok. — Jó. A kutyának így is jó. Szolgálatké545