Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz
Harmadik rész
pen ezért sokszor már-már gúnyosan ható mosollyal, belépett a szobába, erre gondolt az egész fojtott, túlfűtött beszélgetés alatt, amely szaggatott volt, sivár és meddő, akár az ablak alatti kőverte falomb. Mért termel az új üzem annyi selejtet? Hogyan lehet az, hogy reggel bontották ki a kemencét, és az udvaron már tíz szekér várakozik égett téglára? Ki értesítette a parasztokat? Cigaretta fölényes, kéklő füstje lebben, öngyújtó szikrázik, új cigaretta indul lassú, visszautasítóan kimért útjára a gúnyos vonalú szájtól a fehér hamutartóig és vissza. Lekicsinylő kézlegyintések, vállvonogatások. Szavak, óvatos, bújócskát játszó szavak. A falomb árnyéka elérte a nyíló ajtót, rákúszott az ajtónyílásra, egybeolvadt vele. .A két belépő tagbaszakadt ember zavartan csoszogott ormótlan, téglaporos bakancsában az íróasztal felé, a két pár bakancs tétován súrolta a vastag szőnyeget, megállt. A falomb elsuhant az ablak alatt. De aztán nekirugaszkodott a szél, tisztult a fény, a két ember közül a magasabbik, vállasabbik nehézkesen leült, beszélni kezdett. A szavak újra megindultak, hogy hidat verjenek a gondolatok közé, de most csatasorba álltak, makacsul, kitartóan nyomultak előre. Az új üzem hatvan százalékra teljesíti a tervet. A régi kilencvenhatra. De az új üzem húsz százalékkal kevesebb selejtet termel, mint a régi. Mégis hetven százalékkal több selejtet ad el. Fény és falomb. Kimutatások. Gondos, tiszta, szép kimutatások. De ide nem kellenek kimutatások: a magas, vállas ember kezében pénztárszelvények sárgállanak, a magas, vállas ember az üzemi bizottság elnöke, és a sárga pénztárszelvények mellett a számológép fehér szalagja tanúskodik az ijesztő végösszegről. A falomb újra elsuhan az ablak alatt. Az alacsonyabbik ember ökle alatt megreccsen az asztal. 531