Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz
Harmadik rész
ósdi, régimódi páncélszekrénybe, tizenkét kulccsal, tizenkét zár alá, s nincs többé senki, nincs, aki feloldaná a zárak elátkozott varázslatát. Először oda sem nézett: elgondolkozva, szórakozottan nyitotta ki az ormótlan, olajzöld páncélszekrény súlyos ajtaját, közben egészen máson járt az esze; a másnapi munkájára gondolt, a kislányára, egy pár divatos cipőre, amelyre már napok óta alkudozott önmagával, apróságokra, csak aztán kapott ijedten a zajtalanul kitáruló ajtó után: tíz. eset közül kilencszer nekivágódott a falnak, s a főmérnök ilyenkor sokatmondóan hümmögött. Ezúttal még idejében ragadta meg az ajtót. Kinyitotta a belső, külön kulcsra záródó iratfülkét, félretolta az acéllemezt. A lemez ihalkan nyikorgott: lopva a főmérnök felé pillantott, bűnbánóan jutott eszébe, hogy a főmérnök már figyelmeztette, olajoztassa meg a lemez sínéit. De a főmérnök nem figyelt fel, elmerülten dolgozott. Nyolc rekesz szürke ajtaja sötétlett az acéllemez; mögött; ezek is külön kulcsra nyíltak, de a kulcsok 'bent voltak a zárban: túlzott óvatosságnak látszott ennyi zárral naponta sorra bíbelődni. (A főkulccsal együtt tizenkét kulcsa volt a páncélszekrénynek; egyszer valaki — 'hihetőleg egy kontyos, kötőtűs, pápaszemes elődje — unalmában, vagy azért, mert kalandos vonzalmat érzett a regényes rejtélyek és titokzatos rejtjelek iránt, felkarcolta a tizenkét hónap nevét a zárak fölé. Maga a páncélszekrény január névre hallgatott: ezen mindig mosolyognia kellett.) Tapogatózva csúsztatta be a kezét a legalsó rekeszbe: ott voltak a tervek, hetekkel azelőtt maga zárta el. Üresen húzta vissza a kezét, elcsodálkozott, kicsit meg is sértődött: miféle ostoba tévedés ez? Aztán újra becsúsztatta a kezét az üres polcra, most már megdöbbent. Lehajolt, bedugta a fejét a szekrénybe; nem, nem tévedett, ez a nyolcadik rekesz. A legalsó. Visszahajtotta az ajtót, a zár fölé karcolt esetlen betűkre meredt a szeme: szeptember ... Talán ... talán mégis tévedett! — kapott riadtan a következő rekesz ajtaja után, s a homloka párás lett, a térde megroggyant. Kapkodva sorra nyitogatta a többi sötétszürke aj485
