Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Harmadik rész

mondtam németséget, és nem német népet. Ezeket a dolgokat nem lehet faji általánosításokkal summázni. Ez az, ami gondolkozóba ejt. És most ne mondja azt, hogy a faji általánosítást a németek kezdték, mert akkor innen egyenesen a katonai parancsnokságra megyek, és feljelentem magamat mint háborús bűnöst. — Eszem ágában sincs, hogy ilyet mondjak — mosolyodott el Széles. — De nem gondolja, hogy egy kicsit türelmetlen? Nem gondol arra, hogy a háborúnak még nincs vége? 'Hogy az erőviszonyok még nem tisztázódtak? Hogy a kommunista párt még nem az egyedüli mozgató erő a dolgok tisztázásában és a jövő megalapozásában? Fiatalember, várja ki az események végét! És addig elégedjék meg azzal, ami van. Ezzel — intett széles mozdulattal maga köré —, az építéssel, amely a pusztítás helyébe lépett. És vegye végre észre, hogy a levegőből nem 'hullanak bombák! Hogy az utcákon nem cirkálnak részeg SS-legények és lövöldöző nyilas őrjáratok! Hogy a munkásokat és parasztokat már nem akasztgatják az útszéli fákra! És hogy tavasz van, az ördögbe is, tavasz! — Tavasz? — nézett rá Tivadar csodálkozva. — Még nem vette észre? Ez a maguk 'baja, fiataloké! Hogy beleássák magukat a gondjaikba, és közben azt sem érnek rá észrevenni, hogy a szomszédjuk asszonyának gyereke született, hogy az utcán valaki magukra mosolygott, hogy az országút mentén rügyeznek a fák... — A szavak valahogy ismerősöknek tetszettek neki, mintha valahol már hallotta volna ezeket a mondatokat, de ezen most nem ért rá töprengeni: Hernádi Tivadarba kellett lelket vernie. — Bízzék a jövőben, és bízzék a pártban — ütött a vallára. — A jezsuitára pedig fütyüljön. A kérvényét magam veszem kézbe. Később még visszajövök — vágta hátba búcsúzóul, és megindult fölfelé az ösvényen. De Tivadar akkor már elhatározta, hogy nem vár tovább, megpróbál még egyszer eljutni Pestre, és megkeresi Juditot. Akkoriban már sűrűn szállingóztak haza az emberek, de Juditról senki sem tudott. Sem itthon, sem Pesten. Tivadar 455