Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Második rész

most indul egy teiher. Poprádról csak reggel indítanak vonatot. Még két bakterház, a másodiknál elfogják a megugrott járgányt. Éjszaka. A bakterházban csend van és fülledt meleg. Meleg. Szalonna és kenyér. Kútvíz. Meleg. Lövések az éjszakában. Nem is nagyon messze. Távoli dörgések. A kutya sem törődik velük. Meleg. Álom. Hajnal. Lépésben haladó vonat. Még a lépcsőkön is állnak, de az egyik lépcsőn kegyesen helyet szorítanak nekik. Óvatos mocorgással helyezkednek. Tivadar fél kézen lóg, a szakaszvezetőnek a fél lába szabadon lebeg. Egy jóindulatú vasutas tartja a derékszíjánál fogva. De mire Iglóra érnek, egészen beleszoknak. A szakaszvezető már ül a lépcsőn, Tivadar a nyitott ajtóban préselődik. A vonat nem megy tovább. Ezzel szemben Iglón ebédhez jutnak: száz pengőért kapnak két ebédet. Paradicsomleves, babfőzelék. Még egy tányér krumplit is kapnak, jó sok zsírral leöntve, a krumpli között tepertőszemek. Ezzel szemben vonat nincs. Este. A vendéglős már nem nagyon akarja elfogadni a magyar pénzt. Mi a fenéihez kezdjen vele? Tivadar órája gazdát cserél. Vacsora. Gulyásleves (mi a fenéből?), sztrapacska. Sör (Ebédhez nem adott.) Vonat nincs. Éjszaka. A váróterem zsúfolásig tele, kint dideregnek a peronon. Sikerül helyet szorítaniuk egy lócán, gubbasztanak, mint a beteg madarak, félóránként felriadnak, lesik a híreket. Éjfél után háromkor berobog egy gyors. Egészen szabályszerű gyorsvonat, csukott ajtókkal, ép ablakokkal. Alig lassít le, deres fejű, csizmás német alezredes ugrik le az egyik kocsi lépcsőjéről: — Senki sem szállhat fel! A vonat túl van terhelve! Sebesültszállító vonat! Senki sem szállhat fel! — ordítja a vonatot megrohanó tömeg felé. Az ajtók felpattannak, tagbaszakadt SS-altisztek torlaszolják el a lépcsőket. Az alezredes felkapaszkodik a mozdonyra, onnan harsog: — Fél órán belül üres katonavonat érkezik Poprádról! Utánunk indult el! Teljesen üres! 428