Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz
Második rész
akasztófahumor, széles, udvarias meghajlással az állomásfőnöki iroda felé int: — Bite, her oficír —mondja gyanús előzékenységgel —, bite, šéf, náčelník, šéf — magyarázza buzgón —, majd ő ad vonatot. A Tuka Béla fenekéből. .. A többiek röhögnek. A tiszt elsápad, pisztolyt ránt. A vasutas elvörösödik, látszik rajta, hogy nem érti ezt a marhát, mi az istent akar tőle? Csináljon neki ide egy vonatot a sínre? Nem látszik rajta halálfélelem, inkább zavar és düh, ennyi hülyeség láttán. Végül is komolyan dühbe gurul, a pillanatok múlnak, a német még egyre a pisztolyt szorongatja. A vasutas hátradől, aztán egész testét beleadva a lendületbe, nagyot köp, szétrántja a mellén a vasutasköpenyt, a tiszt arcába ordít: — Hát lőj, te marha állat, lőj, az anyád úristenit, akkor lesz cug? A német ujja megrándul, de öbben a pillanatban zömök, széles vállú altiszt pattan ki a sorból, hatalmas lendülettel pofon veri a vasutast, aztán a tiszt elé vágódik, szélsebesen hadarni kezd. A vasutast lefogják, elhurcolják; mire a tiszt ocsúdik, a vasutasok kis csoportja már a sínek túlsó oldalán botorkál. A tiszt habozik, megfordul, látszik rajta, hogy a maga részéről korántsem érzi lezártnak ezt az ügyet, és a legszívesebben utánuk menne, vagy legalábbis egy-két golyót küldene a hátukba, de az altiszt újra hadarni kezd, közben tiszteletteljesen megérinti a karját, magyaráz, térképet kap elő, mutogat. Tivadarék az állomásépület mellett ácsorognak, ők az ösvényen előbb értek ide, mint az alakulatok, de a szakaszvezető nem bír tovább gyalogolni. Tivadar bemegy az állomásfőnökhöz. Az félőrült az Idegességtől és az álmatlanságtól, rekedtre magyarázta a németeknek, hogy semmit sem tud. Nincs összeköttetése. Nincs. Csorbával sincs. Egy órával ezelőtt még volt. Már kiküldte az embereit. Igen, a hidat felrobbantották. Igen, javítják. Mikor lesz kész, nem tudja. Mikor lesz vonat, nem tudja. Talán reggel. Nein, Igló felől sincs vonala. Igló felől már két órája nincs vonala. Rendre válaszolgat, jól beszél németül, udvarias. De az arcán látni, hogy már csak gépiesen jár a szája, néha felcseréli a fele426
