Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Második rész

— Szombathely felé megyek — felelte habozva, de a katona már nyitotta is a másik ajtót. — Fehérvárig elviszem — mondta —, oda megyek. Tessék felülni. Magam vagyok, üres a fülke. Fehérvárig akár alhat is a zászlós úr — tette hozzá bánatosan. Már nem tudott másban gondolkodni, csak alvásban és álomban: ez egy klasszikusan álmos katona volt. Tivadar felült. — Azt hiszem, bajtárs, inkább magának kellene aludnia — mondta óvatosan, de a szakaszvezető megrázta a fejét. — Nem lehet. Már így is két órát kések. Megnyúz a századosom. Kegyetlen hajcsár a századosom. Bocsánat, zászlós úr — pillantott nyugtalanul Tivadarra —, kiszaladt a számon. — Aztán mikor Tivadar nem válaszolt, felbátorodva tette hozzá: — Ha vezetek, nem olyan rossz. Csak megállni nem szabad. Akkor elalszom. De ha a zászlós úr nem alszik, bátran mehetünk: 'ha látná, hogy kókadozom a kormány felett, kiáltson rám. Vagy dugjon egy cigarettát a számba, van itt mellettem. Gyújtson rá, zászlós űr. — Sajnálom, hogy nem tudok vezetni. Szívesen felváltanám. — Nem baj, zászlós úr. Nem lesz semmi hiba. Csak rántson meg, ha aludnék. Mikor már az országúton robogtak, újra megszólalt: — Mit gondol, meddig tart még? Óvatos, tapogatózó kérdés volt, de Tivadar nyugodtan válaszolt: — Két-három hét. Tovább semmi esetre sem. A mi számunkra. Németországban talán még elhúzódik egy-két hónapig. Nem tudom, mi van a Nyugati Fronton. Ha az angolok megnyomnák, hamar vége lenne. — A mi századosunk azt mondja, a németeknek még hatalmas tartalékaik vannak. Azt mondja, győzni fognak. Aki nem hiszi, hogy győzni fognak, hazaáruló. De ő azért maga után viteti a bútorait Pestről — bökött hátra fél kézzel. — Itt viszem az egész cókmókját. iNem tudom, mi az isten haragját akar vele kezdeni Fehérváron. Nyúljon be a kocsizsebbe, zászlós úr, van ott egy kis csokoládém. Törjön belőle. Ott a vizesároknál megállok egy .percre. Meg407