Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Második rész

Közben szerencsére előkerült Tivadar is, és egyesült erővel aztán megállapították, hogy van egy naposkönyvük, egy élelmezési naplójuk meg egy gyengélkedőkönyvük. Ettől Szarvas ismét felvidult, és egy angol lord bőkezűségével fordult újra a nyerítő hadnagy felé: — A könyvet is neked adom. Mindent neked adok. Az egész századot. Csinálj velük, amit akarsz. Vezesd őket győzelemre. Foglald el velük a Balkánt: innen már nincs messze. Akarsz valami nyugtát vagy elismervényt? Nem akarsz? Én sem. Szervusz. A zászlóst nem adom neked, a zászlós velem jön. Megyünk Táplánszentkeresztre, a nemzetiségi századhoz. Úgy látszik, a háború hátralévő idejére már ez lesz a szakmám. Gyere. Táplánszentkereszt mindössze hat kilométerre volt Szombathely tői, és egészben véve nagyon megnyugtató benyomást keltett Tivadarban. Kiderült, hogy a faluban mindöszsze három szakasz katona védi a hazát: egy szakasz román, egy szakasz ruszin meg egy szakasz szlovák. Érdeklődve nézte őket, amint ott álltak a kis falu terén, festői rongyaikban, álmos közönyükben, puska és derékszíj nélkül, amúgy egyébként remek vigyázzban. — Kik ezek? — fordult csodálkozva Szarvashoz. — Ezek a gascogne-i legények, és Szarvas Géza a kapitány — idézte Szarvas kedvtelve, és derűsen tette hozzá: — Ez az új századunk. Huszonegyes gyalogezred, első zászlóalj, nemzetiségi század. Nem hivatalosan: a megbízhatatlanok százada. Különböző alakulatokból .vonták viszsza őket, elszedték a fegyvereiket, és most itt vannak. Még sebesültek is vannak köztük. — És mihez kezdjünk mi ezekkel? — Majd meglátod — intette türelemre Szarvas titokzatosan, és magához intette a század előtt ácsorgó tizedest, aki mindmostanáig ihiába várta, hogy leadhassa új parancsnokának a jelentést. Futólépésben érkezett oda, és nyomban rákezdte: — Főhadnagy urr, alazatosan jelent Popescu Juon tizedes, hogy hadapro urr van vetelezni, szazad létszáma ... — Jó, jó — intette le Szarvas kegyesen —, azt mondja meg nekem, fiam, hány altiszt van a századnál? 361