Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Második rész

— Kíváncsi vagyok, mit csinálhat most az a te Szélesed -- mondta csendesen. — És kíváncsi vagyok, milyenek 'ehetnek a szovjet emberek ... A szovjet nők ... Eleinte nagyon furcsán érezte magát a vattázott, olajzöld ruhában. A kiképzőtáborban hamar megszokta az életet. Esténként előadásokat hallgatott, sőt már maga is tanított. Ügy, ahogy kérte. Csak egy kérését nem teljesítették, ezzel hiába állt oda csaknem naponta az őrnagy elé. — Nem, Szjeles elvtárs. Nyet. — De mikor én harcolni ajkarok. A fasiszták ellen akarok harcolni. Fasiszti.. kaput csinálni — magyarázta kétségbeesetten, aztán a tolmácshoz fordult: — Mondd meg neki. De az őrnagy leintette a tolmácsot. így is megértene. — Most is a fasiszták ellen harcolsz — mondta, és nevetett. — Nem, Szjeles elvtárs, előbb még tanulj. Tanulj és itaníts. Ez is harc. Később .majd a fasiszti kaputra is sor kerül — tette hozzá vigasztalóan és megint nevetett. így hát tovább hallgatta az előadásokat, tovább tanított. Délutánonként ellátogatott a hadikórházba, felkereste a magyar meg a szlovák sebesülteket. Zinocska, a fiatal orvosnő már messziről villogtatta feléje a harminckét gyönyörű fogát, ahányszor meglátta. Ma is. — Megint van egy — mutatta az ujján, és maga vitte el a sebesülthöz. — Sápadt vagy, 2mocska — mutatta a saját arcán meg a falon —, sokat dolgozol. De a lány ezen is csak nevetett. — Az semmi, Pjotr. Nyicsevo. Tizenkét operáció volt. Tizenkettő — mutatta az ujjain. — Ott van tea, igyál. Aztán megérkezett Grisa is. Grisa kapitány volt, kiképzőtiszt, Széles felugrott. De Grisa visszanyomta a székre, kezébe nyomta a félretett teásbögrét, körülnézett, felkapott a pohárból egy tiszta falapocskát, amilyennel a betegek torkát szokta vizsgálni Zinocska, azzal kavarta meg ünne pélyesen Széles teáját, aztán nagyot cuppantott a szájával. — Most finom. Igyál. 351