Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Második rész

felől 'barátságos illatok áradtak, a szakácsok még széket is szereztek nekem, pillanatnyilag nem .panaszkodhattam. — Ne fütyöréff! A fávadorvof urat if megkérdevtem! ö fem tud rólad! Erre vártam. Aznap, mikor 'megvágtam a lábam, a mi orvosunk még nem volt a századnál, a németek gyengélkedőjén kötöztek be. Azóta is odajártam kötözésre. Villámgyorsan kivettem a zubbonyom zsebéből a papírt, az orra alá dugtam. — Parancsolj! Alosztály-gyengélkedő vagyok. A német táborparamosnok írta alá. Tudsz olvasni? Tessék: aláírás, horogkereszt, bélyegző. iHeil Hitler! Ettől végképp dühbe gurult. — Mit Heil Hitlerevei? Olyan vagy, mint egy roff fajha! Mindenkivel magad öflfeadod! Mint egy hűtlen fajha! — köpködte következetlenül, de erre csak legyintettem. — Rofif a főrend — mondtam előzékenyen. — És különben sem minden szajha hűtlen — ráztam meg a fejem, mert eszembe jutott az a kis utcalány, akinél otthon egyszer, egy razzia alkalmával elcsípték a katonaszökevény babáját. A tábori csendőröknek csak a szemüket akarta kikaparni, de a gestapósok, akik szintén részt vettek a razzián, röhögtek rajta, és ettől megvadult. Kitépte magát az egyik gestapós kezéből, aki éppen azt tanulmányozta, milyen markolás esik egy nekiszílajodott magyar utcalány mellén, felkapott egy fiaskót a mosdója mellől, fél másodperc alatt levitriolozta a két gestapóst, mielőtt a csendőrök lefoghatták volna, feltépte az ajtót, kilökte rajta a babáját, aztán egy hajtásra kiitta a maradék vitriolt. A fiú ugyan egyenesen a kint várakozó készültség markába futott, de ez mit sem von le abból a tényből, hogy nem szabad általánosítani. Ez a lány .például nem volt hűtlen. És ami a szajhát illeti — a hadapród feltétlenül nagyobb volt. És rosszabb is. El akartam mesélni neki a történetet, némi okulásul, no meg, hogy amennyire tőlem telik, kissé megvigasztaljam, hiszen alapjában véve nem is haragudtam rá: nekem akkor merőben más terveim voltak, de már nem volt ott. így hát Bajazzóhoz fordultam. 340