Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Második rész

hallgatása nagyjából ugyanúgy folyt le, mint az övé, kivéve, hogy a karpaszományos további intézkedésig nem hagyhatja el ia sátortábor területét. — Lógás! — bólintott nyomatékosan, imikor a gyerek befejezte. — Nyomás. Tűnj el! Azonnal. A gyerek halálsápadtan, remegve állt az ajtóban, nem volt képes felfogni a szavak értelmét. — Nem érted? Fogd a papírjaidat, és mozgás. Pestre, Mis­kolcra, akárhova. Ott igyekezz bevonulni. Sebesülési sza­badság után. Keresd a csapattestedet, vezényeltesd ki ma­gad a frontra. Indulj! Vannak papírjaid, remélem! Hideglelősen (bólintott, tétován a zubbonya zsebe felé nyúlt. — SAS behívó? Szabadságos levél? Szolgálati jegyek? Adjak valamit? Ettől még jobban megijedt. — Van .. . mindenem — da­dogta halálra 'váltan —, de ... — Nincs de — rázta ímeg (türelmetlenül. — Nem érted, hogy lebuktunk? Gráf már a Gestapón van, most mi követ­kezünk. Én még ma indulok. Szedd össze magad, a bőrünk­ről van szó. Nincs idő. — Bátorítóan felütötte a gyerek ál­lát, megveregette a vállát, kituszkolta a szobából. Nem tud­ta, mennyi ideje lehet még; a Császár szobája felől gyanús, vészjósló csend áradt. Felkapott egy anyakönyvi lapot, ki­gombolta a zubbonya gallérját, kicsavarta a töltőtollát, s a munka lázának összes jelével besietett a Császár szobájába. De már az ajtóban összeütközött vele; mogorván, fújva állta el az útját, kardosan, csákósan. — Most nincs időőőm — harsogta ingerülten. — A város­ba megyek. Délután visszajövööök. Várj meg — villant a sze­me barátságtalanul Tivadarra —, sok dolgunk lesz. Délben pedig vedd át a szolgálatot az őrmestertől. Te leszel a lak­tanyás. összetartás vaan. Hadapródig bezáróan senki sem hagyhatja el a laktanyát. De lehetőleg a tisztek se mászkál­janak eel. Összetartás vaan. Felelsz érteee .. . Elrobogott. Tivadar visszasietett a szobájába, gyorsan az ablakhoz ugrott. Még idejében, hogy lássa, amint a Császár bősz utasításokat osztogat a kapuőrségnek, majd emberevő 314

Next

/
Oldalképek
Tartalom