Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Első rész

lokát. Erről a mozdulatáról ismertem fel, ihalkan .rászóltam, összerezzent, tétován megindult felém. Szörnyű fáradtnak látszott; messziről jöhetett, a cipője fehér volt a portól. Mikor leültünk a töltés aljába, az volt az érzésem, mindjárt elalszik mellettem. Rettenetesen fáradt lehetett. Megpróbáltam elmondani neki a dolgokat; a leventeoktatásról meg a nemzetiszocialista nevelésről beszéltem: elmosolyodott. Az hittem, rajtam mosolyog, ostobán megsértődtem. — Hiába mosolyog — mondtam —, nekem elég volt. Lassan felém fordította az arcát, a profilja élesen rajzolódott bele a sötétbe. — Elég? Mit gondol, nekem nem volt elég? Ha elég volt, hagyja abba. Tűnjön el. Adja át a helyét Hernádi Tivadarnak. összerezzentem. — Honnan ismeri Hernádi Tivadart? — kérdeztem nyugtalanul. — Onnan, ahonnan magát — felelte rejtélyesen. — És most gyerünk. Éjfél után nem jó az utcán járni. Sok az őrjárat. Egyet azonban tudok: ha már azt a gyereket tanítani kell, inkább maguk tanítsák, mint más. Ezt mondja meg — megfogta a karom, jelentőségteljesen megszorította —, ezt mondja meg Hernádi Tivadarnak is. Elvörösödtem, nem válaszoltam. Mert Tivadar aznap este éppen négylovas hintót ígérgetett Hajnalnak, és Hajnal kacagott, és elsötétítés volt, és mi ott ültünk a töltés alatt Szélessel, és a hídon egy vasutas botorkált keresztül, és a vasutasnak összehajtogatott újság fehérlett ki a kabátja zsebéből. És a Jolyó túlsó partján, a bolgárok nagy, négyszög alakú telkei mögött, ahol mindig friss földszaggal játszik az esti szél, acsarkodva ugatott egy láncra kötött kutya, a mezsgye szélén paradicsomot lopott egy beesett arcú asszony, a híd tövében egy elkeseredett baka ölelgetett egy vézna kis cselédlányt, de a cselédlány zokogott, mert már tizenegy óra múlt, és a bakának éjfélig volt kimenője, a kis cselédlánynak pedig csak tízig. És a Schalkház különtermében tiszt urak mulattak, főhad29