Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Második rész

— Mondtam már, hogy ne szavalj. Átpasszoltad nekem annak idején a puskákat az érettségin, igen, vagy nem? Belőled éltem, öregem, ez komoly dolog. A menyasszonyodat pedig ne féltsd, Pesten még nem olyan vészes a "helyzet. Innen még nem hurcolják a zsidókat sem. A gyár igazgatóságában még most is van két zsidó muki. Egyelőre még bejárnak. [Sárga csillaggal! A 'menyasszonyod pedig holnap reggel beáll hozzánk fehérnemű^varrónőnek. Ne izgulj. Automata gépeken dolgozunk, három nap alatt beletanul. Papírjaitok vannak? — Választ sem várt, az ajtóhoz l-épett, kulcsra zárta. Aztán megállt az íróasztala előtt, fiókot húzott ki. Kemény fedelű, vékony kis könyveket dobott az asztalra. Hümmögött, lapozgatott. Végre fölemelte az egyiket, odadobta Tivadar elé. — Ez jó lesz — mondta határozottan. — Balog Júlia, mindenes, alkalmi varrónő. Az adatok nagyjából egyeznek. Hány éves a menyasszonyod? — Huszonkettő. — Ez huszonnégy volt. iNálunk dolgozott, -megbetegedett, hazament Ungvárra. Ott halt meg. Tébécé. — Ollót vett elő, óvatosan kifejtette a munkakönyvből a fényképet. — Pucolj. Elmentek egy gyorsfényképészhez, a fényképpel visszajössz ... — Van nálam fénykép. Még otthon gondoltunk ilyesmire. — Csodás. Ide vele. Szép kislány. — Fűzőgépet vett föl, beleerősítette a fényképet a könyvbe, körbélyegzőt vett °lő, óvatosan ráillesztette a fénykép sarkára. — Indulj, rohanj a bejelentőbe. Ügy csináld, ahogy mondtam. Pléhpofa. Hidegvér. Az ajtóban még a fülébe súgta: — A norma napi tizenöt ing. De ne izgulj, majd gondom lesz rá. Rohanj! Tizenegy óra harminc. Balog Júlia, Budapest VIII. Szentkirály utca 4. Ideiglenes lakásbejelentő. Tizenkét óra húsz. Rideg, emeletes épület, rozoga, kopott ajtók. Kerületi Vegyes Ipartársulat. — Tessék kétpengős okmánybélyeget hozni. De tessék sietni, mindjárt ebédszünet van. Csak most ne legyen légiriadó ... Csak most ne ... 290