Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Második rész

— Nassze'rű! ... Naonkedves. Naggyon kedves. Meengeded? Ke lény i Szabó Géza, ihadnagy . . . — Hernádi, zászlós. — Hogy mondod? Hogymon... hehe. Lee t itt kérlek doá ... dohányozni lehet ebben a ... — Nemdohányzó. — Kár. — Cigarettatárca kattan. Sóhaj, 'halk fütyörészés. Diszkrét oldalba könyökölés. Hunyorítás a köpenybe burkolózott Judit felé. — A menyasszonyom. — Mikor kimondta, maga is összerezzent. Az arcát vérhullám öntötte el, az ajkába harapott: a Hernádi Erzsébet névre szóló igazolvány jutott az eszébe, szerette volna leharapni a ínyelvét. De már kint volt. — Menyasszonyod? A kedves menyasszonyod? Alszik. Bionyá ... Bizonyára messziről utaztok? Ugye messziről? Honnan is? Megmondta. A könyiökét pici, kétségbeesett szorítás érte a köpeny alatt, s már nem bírt odafigyelni a hadnagy szapora fecsegésére sem. A fülke tolóajtaja erőteljesen megrándult, kék fényű zseblámpa kattant, valaki halkan köhécselt. — Jó reggelt! — Jó reggelt! Itt már... itt már nincs több hely. Foalt. Foglalt az egész ... mi van? Ja, kalauz! Hol a jegyeim? ... A kalauz mögött magas, civil ruhás férfi áll a nyitott ajtóban. Szorosan a kalauz háta mögött, a szeme fürkészően jár körbe. Mikor a .köpenyhez ér, megáll. Rátapad a köpenyre ,vár. IAZ alak megmozdul, 'újra köhécsel. A kalauz visszaadja a hadnagy menetlevelét, jegyét, halkan kérdi: — Pest? — len. Bbudapest. Mér, nem jó a jegy? Mer akkor letolom a géhást! Ö állította ki. Vagy a pénztáros kisasszonyt. Nekem mindegy. Valakit letolok. — Szintén Budapest? — Igen — mordul fel az aktatáskás, és visszagörnyed a sarokba. A férfi az ajtóban nem mozdul. 283