Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Második rész

— Így? — játszotta meg engedelmesen a mozdulatot. Olyan kétségbeesett erőfeszítéssel játszott, hogy Tivadarnak megrendültségében is mosolyognia kellett. — Remek — mondta. — Most bújjon vissza gyorsan. Már kinyitották .a korlátot. Mindjárt tele lesz a ifülke. És ne felejtse el, hogy a húgom. — Tudja az adatait? A neve? Remegő ajakkal elhadarta: — Hernádi Erzsébet, ezerkilencszáz ... — Ne ilyen ijedten. És barátságtalanabbul. Ne felejtse el, hogy a legmélyebb álmából ébresztették lel. A többivel ne törődjön. Jó éjszakát. — Az Igazolvány? A húga igazolványa? — A zsebemben van. Bátorság. Jó éjszakát. De Judit még egyszer az arcához hajolt. — Moindja . .. tulajdonaképpen miért? Miért kockáztat maga ennyit értem? Ha elfognak, magát is letartóztatják. Talán internálják is ... Miért? — De nem fognak el. És magát sem. — Gyorsan a remegő lányra borította köpenyt, mert a folyosón már léptek dobogtak. Idősebb férfi. Vidéki ügyvéd, esetleg nagyobb vállalat képviselője. Könnyű aktatáska: tárgyalásra utazik Pestre. Még egy idősebb férfi. Kis toka, .kedélyes kis pocak: ez ismerkedni fog, vagy nyomban befordul aludni. Megnézi a fülke feliratát. Dohányzó? Nemdohányzó. Lemondó kézlegyintés: marad az alvás. Mozgékony fiatalasszony, a férje (férje?) kíséri be a fülkébe. Gyors helyszíni szemle, Tivadar láttára kissé összehúzza a szemöldökét, de Juditnak a köpeny alól kilátszó selyemharisnyás lába megnyugtatja. Elhelyezi az asszonyt a két idősebb úr között, 'kézcsók, csók, távozik. Az asszony ott marad, egyenes derékkal, visszautasító arckifejezéssel, ez egész Pestig így fog ülni. Még egy hely szabad. Bokacsattogás, tisztelgés, enyhe barackpálinka-illat. — Bocsáat... Jó regg- jó reggelt! ... Ä, szervusz, öregem! Ez a hely szaad? Szabad? Szabad ez a hely itt? Itt ez a heily? — Tessék. Foglalj helvet. 282