Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Második rész

— Pillanat — emelte fel a kezét a főhadnagy hanyagul, olyan áthatóan pimasz fölénnyel, hogy a Császár a szoba közepén megtorpant. — Folytassa, őrmester — fordult a táborparancsnok az előtte álló rendőr őrmesterhez. A szoborrá merevedett rendőr, alkit szemlátomást jelentéstétel közben zavartak meg, kitátotta a száját, de mielőtt szólhatott volna, a szoba ablaka megremegett; a Császár elbődült: — Bocsáss meg, kérlek, én hivatalos és halaszthatatlanul sürgős... — Pillanat, főhadnagy úr — sziszegte a hang az íróasztal felől, és a kéz ismét a magasba emelkedett. Ezúttal az arc is utána fordult, és Tivadar megdöbbenten pillantott bele a szabálytalan tengelyű, zavaros szempárba, amelyből a szempillák szűk résén át eszelős kegyetlenség és tébolyult mámor áradt: ezek a szemek nem láttak, ezekben a szemekben a szadizmus örökké kielégületlen kéje és tikkadt szomja ült, és a Császár a maga primitív, együgyű, buta állatiasságában elsápadt, mikor beléjük nézett. Elhallgatott, és a rendőr zavartalanul folytatta jelentését: — ... akkor aztán azt mondta a hölgy, alázatosan jelentem, hogy ők panaszt tesznek, mert hogy ez kényszermunka, meg hogy az ő ura benne van a Zsidó Tanácsban. Akkor aztán a többi iis kabálni kezdett, hogy ők ezt nem csinálják. Az egyik hölgy arra hivatkozott, hogy az ő ura orvos, aki most is szolgálatban van, ő kikéri magának ... Az íróasztalra könyöklő alak megmozdult. — Ügy? ... — mondta halkan, izgalom nélkül. — A hölgyek így viselkedtek? A hölgy ezt mondta? ... — A hang felcsattant, arélkül hogy hangosabbá vált volna: éles, .metsző kamaszhang volt, a nemi érés piszkos zavaraiban, tele aljassággal és mocskos gúnnyal: — Hát akkor most maga mellé vesz négy embert a készültségből, sorba állítják a hölgyeket, egymástól két méter távolságra, elszedik tőlük a szerszámokat, és a hölgyek, azok a zsidó szajhák, érti, őr-, mester, azok a piszkos, zsidó szajhák a tíz körmükkel ássák meg az esővízárkot. Magát teszem felelőssé, őrmester, hogy 272