Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Második rész

neteket kiabálva, addig a hevenyészett sátrak és téglarakások krétaköréből takarók, párnák, termoszok, lekvárosüvegek, cipők, kabátok tűntek el, és a téglagyári gettó sárga csillagot és sárga karszalagot viselő önkéntes rendőrsége botokkal és husángokkal felfegyverkezve parodizálta az emberközösségnek e meggyalázott paródiája fölött a karhatalom és a rendfenntartó közegek megcsúfolt torzképét. A szárítók körül, a síneken még agyaggal, téglával megrakott kocsik és csillék vesztegeltek, odébb, a kemencék tövében még lapátok, vedrek, csákányok, nyírfa seprők hevertek, mégis teljesen elképzelhetetlennek látszott, hogy ezen a helyen valaha is munkások dolgoztak, gépek zakatoltak, csillék gördültek végig a keskeny vágányú síneken, rikító kendőjű, villogó szemű, kacér cigánylányok lépkedtek megejtően ledér és számítóan puha léptekkel, enyhén szemérmetlen mozdulatokkal, kis, kerek keblüket kelletve, hívogató csípőjüket ringatva a szárítók felé, s hogy itt valaha is dolgozó izmok és feszülő testek verejtékétől csillogó élet és termelő, emberi munka lüktetett. Inkább úgy tetszett, mintha az inflációs évek végső kereseti megoldást jelentő, gigantikus történelmi filmjeinek egyik ismeretlen rendeltetésű tömegjelenetére készülnének itt egy mindenre elszánt filmgyár még jelmeztelen, de az őrjöngő rendezői utasítások lázától már megszállott, nyomorult statisztái, akiknek ebben a keletiesen kavargó, halálos zűrzavarban létük a tét. Mikor Tivadar a Császár mögött belépett a téglagyár kapuján, hunyorgó megdöbbenéssel állt meg a kavargó porfelhőn átvilágító arcok láttán: az arcokon a halálos sápadtságnak és a természetellenes pirosságnak ugyanaz a viaszfigurák festett arcára emlékeztető, kifejezéstelen színellentéte ült, mint amelyet két napja Juditéknál látott, és megértette, hogy a kór okozta lázaknál vannak pusztítóbb és rettenetesebb lázak Is. Miközben egyenruhájuk ellenére igazoltatták őket, ami a Császárból rekedt és felháborodott bömböléseket váltott ki, Tivadar úgy érezte, mintha örvénylő forgószínpad mozdulatlan közepén állna, míg előtte szédítő 270