Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Második rész

letekbe. Voltak azonban, akik az első örömujjongások után félrevonultak, és öklükre támasztott fejjel a téglagyári gettóban hagyott asszonyukra, családjukra gondoltak. De aztán váratlanul vad moraj futott végig a sorokon, nem tudni, ki kezdte el, nem tudni, ki adta íki a jelszót: a körletekiből újra kitódultak az emberek a barakkok elé, a gyászolók is felugráltak, és mintegy kimondatlan vezényszóra vette kezdetét a szertartás. Különös és megrendítő látvány volt: bicskájukkal szaggatták le ruhájukról a .gyűlölt sárga csillagot, szinte áhítattal húzták helyette karjukra a sárga és fehér karszalagot, és ezekben az órákban annyira felszabadulta ínak, annyira embereknek hatottak, hogy még a legdurvá )b keretlegények is gyűlölködés nélkül nézték őket, és nem kötöttek beléjük. De Parkas Dénest nem látta Tivadar közöttük. Délben a Császár hívatta. Rákvörös volt és tombolt. — A Gestapo lezárta a téglagyárat — üvöltötte már meszsziről —, egyetlen zsidót sem engednek ki többé! És nekem még két századom hiányzik, a zistenit nekííí! Kimegyek a téglagyárba! Zászlós, velem jössz! 268