Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz
Második rész
majd közelebb hajolt hozzá. — Értsd meg — suttogta elkeseredett bizalommal —, magam sem tudom, hány hamis behívót irathatott alá velem az a ganéééj... A zsidóknak három napon belül el kell tűnniük! Engedélyt kaptam, hogy szükség esetén még a téglagyárból is behívhassak. Te fogod összeállítani a századokat, nem akarok bevonni senkííít! Tivadar tudta, hogy senki alatt a papagájsárga parolisok értendők, egyelőre azonban mindenesetre szédült gondolatai kavargó örvényében. Mintegy ködös mámorban hallotta a Császár utolsó szavait: — A nyilvántartó könyveket már bevitettem a szobádbaa. Bezárkózol és kiírod a leszerelt zsidók teljes névsorát. Hívj be mindenkit, akit csak itudsz. ,Ne maradjanak a svábokffiaak . . . Bárcsak doktor Banna meg Törzs Dénes rá eg Gádor meg Guttmann is köztük lehetnének ... A mámor elszállt, a köd kitisztult. Tivadar magához tért. — Most már Ikéső, főhadnagy úr — mondta hűvösen, mert a felsoroltak a Császár első áldozatai voltak, akiket a szája szögletét nyalogatva küldött a biztos halálba, és ezen most már a megszelídült és érzelgősre gyávult bariton sem segíthetett. Sem doktor Barnán, sem Törzs Dénesen, sem Gádor Frédin, sem Guttmann Karcsin. Most már késő, főhadnagy úr, harapta össze a fogát, mikor a szobájába ért, és nekilátott a behívók jókora halmazának, most már késő. Törzs Dénes gyűrűjét most már nem lehet kilopni a főhadnagy úr kis magánmúzeumából, amelyet oly kedvtelve mutogatott annak idején a tábort látogató magas rangú tiszteiknek: ,,Ez a gyűrű egy itteni zsidóé volt, excellenciás uram, a zistenit inekííí. A családja nem vette át, hát ezt is besoroltam a gyűjteményembe. Ö maga már két éve Ukrajnában trágyázza a talajt... Ezt az imakönyvet egy rabbitól koboztam el, excellenciás uram. Azt mondta, inkább az életét vegyem el, de aztán megelégedett ikét kiadós pofonnal. Ez az aranyóra egy mérnöké volt, a zistenit nekííí, ezzel akarta megvesztegetni a napos tizedest, hogy engedje ki éjszakára, mert a feleségének fia született. Még aznap útnak indítottam a Don-kanyar felé, ne fájjon a feje a kölyke miatt..." 266
