Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Második rész

esetben nehéz tanácsot adni. Egyet azonban tudok: a németek nem azért hurcolják önöket a téglagyárba, hogy téglakészítésre fogják önöket. A téglagyár valószínűleg csak gyűjtőközpont lesz. A dolog további része bizonytalan. Egy azonban bizonyos: vannak önöknek rokonaik Németországban vagy Szlovákiában? — Vannak — bólintott a mérnök. — Mikor kaptak utoljára hírt tőlük? — Mióta elhurcolták őket, egyetlenegyszer sem. — No látják. A téglagyár után tehát valami olyan következik, ahonnan nem lehet többé hírt adni. És ezt nem szabad megkockáztatni. Menekülni kell. Egy pillanat — emelte fel a kezét, mert látta, hogy a mérnök közbe akar szólni. — Menekülni, ilyen körülmények között, családostul, nem lehet. Négy nő és három férfi egy csoportban az állomásig sem juthat el. — Tehát? — Tehát el kell szakadniuk egymástól. Hármuk számára vannak papírjaim. A nők pedig utazzanak fel Pestre. Természetesen ők sem együtt. Vannak Pesten megbízható ismerőseik? Mindhárman bólintottak. — Miskolcon is vannak — jegyezte meg a mérnök felcsillanó reménnyel. — Debrecenben is — tette hozzá a jó barát tárgyilagosan. — Szóval? — Megfogadjuk a tanácsát — döntötte el Judit apja egyszerre, de akkor már az asszony is mellettük állt, és Tivadar maga sem vette észre, hogy a kezét, karját szorongatják. Elővette a papírokat, az asztalhoz lépett. Kiteregette a behívólapokat, csendesen magyarázni kezdett: — A munkaszolgálatos behívóknak az az előnyük, hogy a saját nevükön vonulhatnak be, akár már holnap reggel. Beosztják önöket egy századba, és ezzel egyelőre eltűntek szem elől. A katonai behívó kockázatosabb, ezzel természetesen nem vonulhatnak be, de eljuthatnak Pestre, Debrecenbe, ahová akarnak. — Én a munkatábor mellett szavazok — mondta a mér256