Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Második rész

— Mondja, zászlós úr, bocsánat: doktor úr, meg tud maga menteni.. . nem haragszik . .. úgy öt-hat ezer embert? Csak itt helyben? — Természetes, hogy nem. De ez nem ok .arra, hogy ne próbáljak megmenteni ötvenet-hatvanat. — Bocsánat, ez csak amolyan elvi kérdés volt. Én ugyanis, ha nem haragszik, valaha kommunista voltam. Schönherz Zolival dolgoztam együtt. — És most már nem kommunista? — kérdezte Tivadar élesen. — Azért, mert Schönherz Zoltánt megölték, megszűnt a kommunizmus? — Nem ért meg — csóválta a fejét a férfi. — Bocsánat. Ezer bocsánat. De maga ezt az ajánlatot, ezt a nagyon nemes ajánlatot a zsidó negyedben, a ... melyik utcát is mondjam hamarjában — emelte fel a kezét, majd megnevezte a zsidó negyed egyik jellegzetesen régi utcáját, ahol kizárólag Kaftános, pajeszos ortodox zsidók éltek —, nem haragszik, ott nem tehette volna meg. Mert oda nem is jutott volna el, de ha el is jutott volna, akkor sem ért volna iel vele semmit, mert ott kizárólag jiddisül beszélnek az emberek, és maga . .. nem haragszik ... beszélni sem tudott volna velük. Mert ott csak jiddisül beszélnek, és ezért meg fognak halni. És én nem tudom, van-e jogom nekem élni, ha ők meghalnak. — Ez szentimentalizmus. — Lehet. Nem tudom. Én sohasem voltam zsidó. Ügy értem: jó zsidó. Sőt be kell vallanom, .egy kicsit mindig mulattam az ortodox kaftánosokon. Ne értsen félre: nemcsak a zsidó ortodoxokon, a nem zsidó ortodoxokon is mulattam. Lenéztem őket. De most nem olyan a helyzet, hogy bárkit is lenézhetnénk. Most együvé tartozunk. Közös a sorsunk. — Hatványozott szentimentalizmus. Ami pedig az együvé tartozást illeti, csak akkor tudnék egyetérteni, ha kimenne közéjük a zsidó negyedbe, és megmagyarázná nekik, hogy ne engedjék magukat a vágóhídra vonszolni. Meneküljenek a hegyek küzé. Fussanak, .amíg nem késő. iÉs .ha meg akarják akadályozni őket, széklábakkal, foggal és körömmel 252