Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Első rész

rös-körül meggyújtotta. A lapok lassan, szinte ünnepélyesen hamvadtak el, behulltak a vaskályha belsejébe. Ezután kikereste azt a lapot is, amelyik után eredetileg érdeklődött a karpaszományosnál. Ezt is elégette, majd átkötötte a köteget, és visszavitte az állományirodába. — Testvér — szólította meg a gyereket —, ez a lap nincs a helyén. Hol lehet? A gyerek megrázta a fejét: — Ha ott nincs, akkor kézben van. De az is lehet, hogy elkallódott, vagy a haditörvényszékre küldtük. Ilyenkor ideiglenes anyakönyvi lapot fektetünk fel — magyarázta szabatosan —, amíg az eredeti megkerül. Felfektessem? A nyilvántartó adatai szerint. .. Tivadar határozatlanul gondolkozott, aztán legyintett: — Nem kell, amit én keresek, az úgysincs benne a nyilvántartóban. Ha majd véletlenül a kezedbe akad, hozd be hozzám. — Igenis — pattogta a gyerek szolgálatkészen. — Ha megkerül, feltétlenül az én kezemen megy keresztül, nyomban beviszem a zászlós úrnak. — Buzgón feljegyezte egy darab papírra: „P-32/mb. akvi lap — Hernádi zászlós úrnak" — és Tivadar tudta, hogy az ügy ezzel elintéződött. Délfelé megkereste Szelényi tízpengős őrmesterét, és megkérte, hogy bizonyos Szelényi Imrét vagy Istvánt vagy Lászlót, vagy hogy a fenébe hívják, délután ne engedje munkára, hanem küldje be hozzá. A nevet egy összehajtogatott céduláról betűzte. — Csak nincs vele valami baj? — kérdezte az őrmester aggodalmasan, és a tíz pengőire, valamint a Szelényi-féle különdíjazásokra gondolt. — Semmi — legyintett, aztán egy hirtelen ötlettől megkapva, bizalmasan közölte: — Különben magának elmondhatom. A Kálnássy ezredes úr megkért ... Ismeri az ezredes urat, ugye? Az őrmester tiszteletteljesen, heves buzgalommal bólintott, ami Tivadart enyhén csodálatba ejtette, mert ő viszont még sohasem hallott róla, egészen az iménti pillanatig, amelyben kitalálta ezt a nevet. De azért zavartalanul foly208