Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Első rész

— Katona számára nincsenek megdöbbentő események. -A duce lemondott, a háború folyik tovább. A digók mindig hajlamosak voltak a hisztériára. Tizenhétben is... eh, nem ez a fontos. Akinek összeroppannak az idegei, annak pusztulnia kell. Akár a dúcéról van szó, akár másról. Ma a duce, holnap a tutajos. Legfőbb ideje, hogy ő is repüljön a Várból. Rebekával együtt. A hadnagy szeme megrebbent. Ez a nyílt gyűlölet meglepte. Igazán a legutolsó percben léptem be közéjük, gondolta elégedetten, miközben futó borúval a sógoira jutott eszébe, akinek az öccse egy gazdag pesti zsidó nagykereskedő lányát vette feleségül. Megszakítom velük az érintkezést, határozta el, a sógorommal is. A nővéremmel is, tette hozzá dacos szigorral, de aztán a nővérétől érkező pénzküldeményekre gondolt, és ettől kissé megenyhült. Esetleg nagy ünnepek alkalmával összejövünk majd az an y ám é kínál. De ezt már csak a folyosón gondolta végig. Tivadar olyan hevesen fordult be a sarkon, hogy nekiszaladt egy nagy darab né pfölk előnek, csakhogy a katona jól megtermett ember volt, ő sodorta le Tivadart a járdáról. — Vigyázz, öregem, mert a legközelebbi kanyarban elütöd az úristent — szisszent fel bosszúsan, de aztán a fejéhez Ikapott, és felordított: — Füstmacskássy apám! Megőrültél? Micsoda maskarát csináltál magadból? — Szép, mi? — nézegette a túlméretezett katona a zubbonya ujján virító karpaszományt, aztán a gallérján díszelgő, ökölnyi két fehér csillagra bökött. — Nézz ide, mióta bevonultam, már elő is léptettek. Füstmacskássy Kázmér, tartalékos karpaszományos tizedes, alázatosan ölellek. — De apám — hüledezett —, hiszen te már'nem vagy katonaköteles. — Nem is! — düllesztette ki Füstmacskássy a pocakját tetszelegve. — önként vonultam be. — Bolond vagy? — érdeklődött barátságosan. — Sőt inkább nagyon is iravasz — karolt bele az öreg titkolózva —, fiacskám, Kázmér bácsi eszén nem lehet túljárni. 168