Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Első rész

üvöltése időnként így is rájuk talált, s ilyenkor riadtan hagy­ták ott posztjukat, és az ég falé tekert nyakkal figyelték a fejük fölött elhúzó gépek mozdulatait. Aztán ismét elfog­lalták előbbi helyüket, további súlyos félórákat gubbasztot­tak a nyirkos, fekete talpfákon, akár a távíródrótokon vir­rasztó, borzas verebek, vagy mint az aggodalmaskodva gug­goló bakáik szótlan, komor sora a lövészárkok mögött meg­húzódó, nyitott tábori latrinákon. Aztán egyszerre zaj támadt a síneken, és az emberek szöges talpú bakancsaikban esetlenül, topogva, ágaskodva, kurjongatva megrohanták a befutó szerelvényt. Tivadar kö­vette őket. Szerencséje volt: még helyet is kapott egy szűkszavú utász hadnagy és egy álmos tüzér zászlós között, ami se­besült combja érdekében volt váratlanul örvendetes. A táj lassan siklott tova az ablakok alatt, a vonat simán és eseménytelenül jutott el az otthoni vidékre, úgyhogy már harmadnap reggel ott állt áz ismerős, szürke állomás­épület előtt, és titkos aggodalommal nézett körül. Gránát­tölcséreket, bombázások nyomait kereste, de a sebesült, sza­badságos vagy bevonuló katonák nyüzsgő zűrzavarát leszá­mítva, a 'városnak ez a része nem látszott tudomást venni a totális háborúról. Az állomás előtt fojtogató füstszag és rosszul szellőztetett várótermek sűrű levegője terjengett a poros kövezet felett, de pár lépéssel odébb az ócska konflis délceg, ősz hajú kocsisa, Göndör bácsi, kihúzott derékkal nézegetett a bakról a liget felé, ahol habos lombú gesztenyefák virágzottak a reggeli fényben. A sétányokon öregurak tipegtek, és gyermekek szaladgáltak, és mikor a ligetbe vezető lépcsősor tetején állva megpillantotta a fák dús koronái fölött a várhegy messzi ormát, a sudáir fenyők között meghúzódó kilátótoronnyal, amelynek sima póznáiról száraz rostokat tépegetett egykor szerelmi bánatok miatt, váratlanul elfogta a honvágy a város után. Visszafordult, lepecsételtette a papírjait az állomásparancsnokságon, cso­magjait a csomagmegőrzőben hagyta, és megindult gyallog a város falé. A város most, ennyi hónap után, valahogy meglepte. Más­148

Next

/
Oldalképek
Tartalom