Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Első rész

lent, mint ahogyan .hangzik. 'Ezt azért mondom, mert ha nem akarja átadni, szóljon, és mi békében hagyjuk. Tudja — fordult szembe vele —, mi megbízunk magában. Mi valahogy nem tartjuk tisztnek magát. Nem haragszik ezért, zászlós úr? Elmosolyodott. — Halljuk az üzenetet, tartalékos — mondta aztán halkan, és hogy megtörje a pillanat önkéntelen ünnepélyességét, hozzátette: — De ha szép lánynak szól, inkább ne adja át. A szép lányokat magam is 'szeretem. — Pedig annak szól. De még milyen szépnek! Ismeri a Szerencsepaťkôhoz címzett kocsmát? Tudja, hogy hol van? — Hogyne tudnám — nézett rá csodálkozva. — No jó. Mert én nem tudom — magyarázta Kóré —, sohasem jártam még ott. De azt tudom, hogy ebben a kocsmában egy nagyon szép kislány csapolja a sört. A lányt ismerem. Ehhez a lányhoz kellene elmennie. Nem a lakására, a kocsmába. Bemegy, lehetőleg civilben, rendel egy pohár Sört vagy amit akar, de csak ott, a söntésnél, és közben átadja a lánynak az üzenetet. Az üzenet ez: Azt üzeni a Hóhér Szélesnek, a gyerekek készüljenek a vizsgára. Üdvözöljék nevében Jánosíkékat, és mondják meg nekik, hogy az erdőben már rengeteg a gomba. Ennyi az egész. Megteszi? Tivadar a körmeit nézegette. Nem kérdezett semmit, kitalálta, hogy a Hóhér csak Bakó lehet, és hogy az együgyű üzenet olyanoknak szól, akik kívül esnek az ő világán. Közben észrevette, hogy Bakó a porba rajzolt, elmosódott szavakat betűzgeti. Elmosolyodott, abbahagyta a körmei nézegetését. — Megteszem — mondta egyszerűen. Kóré mélyet lélegzett, Bakó nem imozdult. Egykedvűen betűzgette a porha rótt 'szavakat. — tNem felejti el az üzenetet? — kérdezte Kóré. — Nem. Bakó abbahagyta a. betűzgetést. — Olyankor menjen oda, amikor kevesen vannak — mondta dörmögve. — A lány neve Piroska. Ha neim lennie ott, igya meg a sörét, és menjen el. Kétszer keresheti, többször nem. — És ha nem találom? 137