Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Első rész

lyezkedtek. — Most adják át őket a dögészek az irodán. Nincs sok időnk, egy óra múlva indulunk vissza. A sofőrök már el Is mentek benzint vételezni. Különben tudja, hogy már nem is vagyunk nagyon messze egymástól? Valami százötven kilométerre fekszünk innen. — Százharminc — mordult közbe Bakó. — Mi a fene! Mikor engem idehoztak, még kétszáz kilométer volt a távolság. Még mindig viszavonulunk? — Aki visszavonulásról beszél, az hm ... izé ... — Hazaáruló — brummogta Bakó, és Kóré szabatosan folytatta: — Mindössze a front megrövidítéséről van szó, ha szabad esedeznem, zászlós úr. Ezt pedig tervszerűen végrehajtjuk, zászlós úr. így áll a hadijelentésekben, zászlós úr. Zászlós úr nem hallgatja a híreket? — Frászt — dünnyögte, aztán élesen Kóréra pillantott. — Mi a fene van magával, tartalékos? Mitől van olyan pokoli jókedve? Attól, hogy páholnak minket? Bakó figyelmeztetően morgott, de Kóré nem hagyta magát: — Nem lehet mindig győzni, zászlós úr. Ne rugdalj, Bakó, nem olyan rossz fiú a zászlós úr, illik, hogy megtudjon egyetmást, mielőtt visszatér a század szerető kebelére. Egyébként mostanában nem is páholnak minket: mi, izé, rövidítjük az arcvonalat, a ruszkik pedig kényelmesen követnek. Inkább a svábokkal verekszenek. De azok is erősen rövidítenek. — Hoztunk újságokat — szólt közbe Bakó. Kóré a homlokára csapott. — Hát persze! Hiszen ezzel kellett volna kezdeni. Ide figyeljen, zászlós úr — bontotta ki az egyik magával hozott képeslapot —, valami finomat hoztunk magának. „Hogyan él Budapest?" Engedje meg, hogy felolvassak belőle egy részletet. Arról van benne szó, hogy az elsötétítés miatt a főváros társadalmi élete bizonyos fokig megváltozott, ugyebár. Figyeljen ide: „A társas összejöveteleket pedig szintén a kora délutáni órákban rendezik, négytől, vagy akár háromtól hétig. Ez éppen annyi idő, mint hogyha hattól kilencig, vagy kilenctől éjfélig lennének együtt, és sokkal egészségesebb." Hallja, zászlós úr, sokkal egészségesebb. 135