Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Első rész

san. Az első pillanatban kissé meg is sértődött. Bizonyára összetévesztették valakivel, gondolta vigasztalásképpen, aztán összeesett. A hadikórházban mindenesetre már zászlósi rangot írtak ágya fejcédulájára, és kitisztították a sebét, amelyen a golyó éppen csak átfutott. A kórházban egy szobában feküdt egy monoklis huszár főhadnaggyal, akinek a vállát érte egy árva szilánk, egy tüzér zászlóssal, aki ugyancsak comblövést kapott, valamint egy német hadnaggyal, aki azonban születése szerint elzászi francia volt, és a bokáját lőtték szét. Négyük közül mindenesetre neki volt egyedül komoly sebe, annál is inkább, mert egyre attól félt, hogy a törzsorvos fölényes ígérete ellenére is le fogják vágni a lábát. — Das wäre sehr unangenehm — vélte gondterhelten, és elmagyarázta, hogy a menyasszonya teniszbajnoknő, és nagyan kétséges, műláb esetén is szeretni fogja-e még őt. — Mi voltunk otthon a legjobb vegyes páros — vallotta be diszkrét dicsekvéssél. — Elle est trés jolie — sóhajtotta aztán elgondolkozva, és összehúzott szemmel meredt maga elé. A francia különben kifogástalanul beszélt németül, de ez nem zavarta a huszár főhadnagyot és a tüzér zászlóst abban, hogy beszélgetéseiket hézagosan bár, de versengve fordítsák le neki franciára. A főhadnagy a sebesüléséről tartott például előadást: — Kicsit feljebb, és elviszi a fejem — mondta, és a francia felé fordulva előzékenyen tolmácsolta: — Mon tgte... — Ma téte — javította Iki a tüzér fölényesen, és tüntetően kinézett az ahlakon. A francia biccentett mindkettőjük felé, és a főhadnagy folytatta: — A legérdekesebb az volt, hogy utána úgy éreztem, mintha a lábam sebesült volna meg ... A tüzér azonnal közbevágott, a francia felé intézve a szót: — Le jambe! — La jambe! — csapott le rá a főhadnagy kajánul, és szúrós szemmel mérlegelte a tüzért. — Les jambes — iszólt közbe Tivadar hidegen, és szemébe vágta a főhadnagynak az éjjeliszekrényen heverő monokli128