Jarnó József: Magyar miniatürök

Kecskemét véros ügyésze

nem tudott magyarul? Pedig annak még senki sem »pallérozta« a nyelvét! — De a tudomány, meg a litteratura... — A tudománynak ott van a latin, — az elég pallérozott! A litteraturára pedig kár szórni a pénzt, — van az anélkül is. Gvadányit se istápolta tudós társaság, mégis tudott rigmusokat irni. Pedig akkor még a nj^elvet sem »pallérozták« ki! Az utolsó szavakat már egy fekeíeszakállas, mélyrenéző szemű ur is hallgatta, aki mondat közepén lépett be a szobába: Katona József, Kecskemét város főügyésze. Az urak nagyon szcrvuszoztak a jövevény felé, az öregúr pedig most már egyenesen hozzá intézte a beszédet: — Ugy-e igazam van, Józsi, bolondság az, amit Pozsonyban csinál az a sok kockásnadrágu fiatalember! Tudós társaság, pallérozás, meg miegymás... Neked tudnod kell ehhez, — hunyorított csipkedve a szemével, — mert azt mondják, hogy esztendők előtt te is jónehány árkus papirt firkáltál tele holmi színjátszó komédiákkal... A főügyészt fülig pirította az ártatlan tréfának szánt csipkelődés. — Régen volt az, Pista bátyám, — felelte csendesen, — fiskális vagyok én, s nem literátor ... — Persze, hogy tudom: nem való az férfiembernek! Valamikor, a kollégiumban, én is kanyarintottam néhány rigmust, — talán ha 80